Kezdetben a korai leírások szerint a varázsló iskolába a tanulók a legkülönfélébb módokon próbáltak eljutni. Voltak akik seprűháton utaztak, de mivel a háziállatot és az utazó ládát nem volt egyszerű így szállítani nem bizonyult tökéletes megoldásnak. Hallottunk megbűvölt szekerekről, fiákerekről, illetve sokan megpróbálták a hopponálást, ami sokszor katasztrófális végeredménnyel járt. Más diákjelöltek legendás vagy mágikus állaton érkeztek. Tovább nehezítette a dolgot, hogy a legkülönfélébb utazási megoldásokkal próbálkozókat nem egyszer számos mugli látta meg, aminek helyrehozásáról gondoskodni kellett. Így vált egyre sürgetőbbé, hogy a minisztérium kitaláljon valamilyen egységes megoldást, a több száz gyerek elszállítására Nagy Britanniából a skóciai iskolába. Ekkor a minisztérium Anglia szerte zsupszkulcsokat helyezett el, hogy azokat használva lehessen utazni. Viszont már a kezdetekkor technikai problémák merültek fel, mivel a diákok vagy nem érkeztek meg, vagy meg sem találták |
|
|
a sokszor feltűnésmentes varázstárgyat. Sőt, sok gyerek beteg lett az utazástól és rögtön a gyengélkedőn kezdte a tanévet. Végül a probléma megoldásával Ottaline Gambol mágiaügyi miniszter asszony állt elő, aki rajongott a vonatokért. Ő szorgalmazta, hogy hozzanak létre vasutat és azon szállítsák a gyerekeket. Persze az aranyvérű varázsló családok ellenezték, hogy a gyerekeik egy ilyen muglik által használt utazási eszközzel közlekedjenek, de miután a minisztérium kötelezővé tette, nem mardt sok választásuk.
|
|
| |
|
A Roxfort expressz sok változáson ment keresztül mire engedélyezték a használatra, de végül mégis ez maradt a hosszútávú megoldás az iskolába való tömeges utazásra. A vonat a londoni King’s Cross pályaudvar 9 és 3/4. vágányáról indult, ahová csak a varázslók juthattak el, és a Roxmorts-i vasútállomásig közlekedett. Az év végén pedig visszafelé is ugyanezen az útvonalon halad hazafelé a diákokkal. |
|
|
|
